Blogok

Itt az idő

Halasi Kórház

Akkor itt a nagy nap: kórházba vonulok, addig Ágotáék és a vendégégbe érkező rokonok őrzik a házat. Gyors mandulaműtétem lassú felépülési szakaszára ígért sok meglepetés kaját, már csak emiatt is várom. Meg azért is, mert még nem voltam kórházban lakó, csak egy éjszakát gyerekkoromban, miután Tibor bátyám fejre ejtett – nem lett komoly maradvány ebből, legalábbis hivatalosan . Lázasan folynak az előkészületek (hála Istennek, nem szó szerint), pakolászás, vásárolgatás.
Többen kérdezték, hogy kell-e ez a műtét. Processzoraim, akik műteni is fognak, 5 okot is megállapítottak, amelyek alapján indokolt a beavatkozás. Na most ennek ellenére mondhatnék nemet, de akkor miért kérdeztem meg őket a mintegy 14 különböző rendelés és vizsgálat alkalmával? Bízok az Úrban, hogy Ő meggyógyít, nyugalmam van abban, hogy ez a követező lépés.
Fura érzés egy jó néhány hétre szüneteltetni a szolgálatot, de tanulnom kell azt, hogy merjem másokra bízni a dolgokat. Hála Istennek, hogy van sok komoly szolgatárs az igehirdetésben, a misszióban. Hálás vagyok Alexért is, aki tegnaptól a gyülekezet ifjúságának pásztora a vezetőség egyöntetű megbízásából. Az ima- és segítői hátteret mindnyájan adjuk meg neki, hogy áldással végezhesse a szolgálatot, mely felől nagyon jó reménységünk van. Majd a későbbiekben hitem szerin lesz mód arra is, hogy a gyülekezet egésze dönthessen Alex megbízatásáról, és vágyam szerint lehessen az egyháznak és gyülekezetünknek is beiktatott ifjúsági lelkipásztora.

Fel

Egész héten ez az ige foglalkoztatott, melyről először a hittanórákon kellett foglalkoznom.
„Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!” Dán 3, 16-18
Isten szorosan tart maga mellett. Elég sok téma van, ami csak vele élhető át, áldásával mozdulhat előre. Ez persze egyfajta nyomás, de Isten áldására van, lelki életünket elmélyíti. A fenti ige arra is bátorít, hogy kétségtelen az Isten hatalma, győzelme.
Az is felemeli szemeimet, hogy mennyi mindenen segített már át Isten, sok kérdésben a gyülekezet most is válaszokra talált, melyeket hosszabb időre lezárhatunk (tagsági kérdések, zenei kérdés, ifjúsági munka). Azért könyörgöm, hogy az Úr konkrét válaszokat adjon, nincs semmi akaratom, amit mindenképp szeretnék végigvinni, így vagy úgy cselekedni. Csak kérdéseim vannak Isten felé, kérd te is velem a válaszokat. Látom, hogy most már Isten ajtókat nyit a jövő, a jó reménység és jó hírek felé. Most érzem a súlyát annak, hogy fel kell emelnem saját tekintetem, másokét is felemelni, hogy lássam: kész az Isten győzelme.

Hóesésben

Gréti

Végre leesett a nagy hó: reggel kezdődött, azóta legalább 8 cm nem olvatag havunk van. Gréti az ablakon belülről is nagyon élvezte, de amikor kimentünk, extrán belelkesedett. Csatolt képünk címe: Micimackó a hóesésben (ja, amúgy állandóan ezt a mesét nézi, szerintem pár hét, és kívülről tudja majd).
Klassz hétvégénk volt, áldott szolgálatokkal, bizonyságtételekkel. Vasárnap este 8 körül felhívott egy lelkipásztortársam, és megkérdezte: „Nálatok minden vasárnap ilyen?” Megdicsérte a délutáni zenét is, hogy milyen szép volt. Én is köszönöm azoknak, akik ebben a napban szolgáltak.

Ládika

Ládika

A hétvége elég nehéz volt, most többet vagyok itthon csendben az Úr előtt és a családdal. Élvezzük a tavaszias időt, szövögetjük terveinket, megragadjuk az Istentől készített alkalmakat, programokat, testvéri találkozásokat.
A tegnapi ökumenikus alkalomból azt a bátorítást kaptam, hogy áldjam a nekem terhet jelentő embereket. Könnyen látjuk magunkat mindig áldozatnak, ezért inkább azokra gondoltam (a fent megjelölt felhívás mellett), hogy kinek jelent terhet az én személyem, akár jogosan is. Köszönöm azoknak, akik így is tudnak rám áldást kívánni, töröm magam, hogy minél kisebb terhet jelentsen az életem.

Üdv az újévben!

Barátaink a Délibáb utcában

Jó most megállni egy kicsit, észrevenni, mennyi mindent adott Isten az elmúlt évben. Sok meglátogatást, testvéri feltöltődést, gondviselést, egy növekvő magzatot, testvéri találkozásokat, induló missziót, lelkes szolgatársakat, szerető hitvest, csodálatos gyermeket. Új reményt, megújulást az elmúlt napokban is, amik nem teltek közömbösen. Sok impulzust kaptunk az ünnepek alatt, elsősorban vendégeink által. Odaszánást és gyümölcsöket láttunk fiatal életükben, melyekben példákká lettek előttünk. Örülök, közösen is megértjük egymást.

Zárom soraim

Misszióban

Mennyi időnként illik blogbejegyzést írni? Én megfogadtam, hogy hetente fogok… ja. Kezdem Karcsitól. Nagyon értelmes ajándékokat kaptam, ezúton köszönöm meg minden én bőkezű szeretteimnek. Az ünnepekben nagy örömünk volt Áron és Mogi jelenléte, ösztönöztek hitükkel hitünkben. Várjuk vissza őket óév-újévre. Addig is nyugis napokat élünk, de programok híján sok beszélgetésre nyílik lehetőségünk.

Légy te az ajándék

Ajándék

Teljes gőzzel ünneplejük a béke és nyugalom ünnepét. Éppen Apóséknál leledzünk, készülődik az ebéd, mindjárt kiosztjuk az ajándékokat. Nem irigylem a szeretteimet, nehezen örülök ajándékoknak, a kajában az ínyencséget keresem. Nem egyszerű eset. Tegnap apuéknál ünnepeltek a Borosok, a gyerekek kaptak ajándékot, na meg kicsit mi is. Nagyon ari a 4 Kisboros; még jól bírják egymást, remélem, nem rontjuk el. Persze mindig megy a találgatás, hol szaporodik legközelebb a magyar… most abszolút mi vagyunk az esélyesek.

Istenre várva

Csónak

Na most már tényleg elindulnak az ünnepek. Nagyon élvezem, ahogy érkezik be a rengeteg ruha és a cipősdobozok. Nagyjából megvan már a célirány is, kapcsolatok felvéve. A zenei áhítatok is megkezdődtek, de nagyon várom a családdal való találkozást, a kántálást, a teológus házaspárt, a Délibáb utcai énekkari szolgálatot, a szilvesztert, és még mindent.
Sokan voltak a Fúvószenei esten, jól alakult. Érdemes megnézni:
http://www.ustream.tv/recorded/19030578

Hiszem

Szabadon

Nagyon izgalmas héten vagyunk lassan túl. Vasárnap avattuk Tencut testvért, hétfőn jó beszélgetésünk volt roma barátainkkal. Többnyire kettesben vagyunk Grétivel, mivel anyuci hétfőn, szerdán, pénteken Pesten volt. Hálát adunk azért, hogy nem hiába, hiszen sikerült egy kilátástalannak tűnő vizsgája. Persze itthon sem unatkoztunk, sokat látogattunk kettesben, szeretjük mi ezt. Mindjárt indul a hétvége, várjuk a ma esti Fúvószenekari Estet. Úgy élvezem, hogy most már minden héten, minden nap történik valami izgalmas az ünnepekig.

Szabadítás

Freedom

Hű, végre írhatok egy csomó pörgős nap után. Volt mostanában minden. Éppen átgondoltam, hogy az elmúlt hónapban szinte az összes kérdés újra felmerült, megmozdult, ami az elmúlt 4 évben kihívást intézett felém, vezetőtársaim felé. Különös például, hogy az elmúlt két hétben 10 testvér került kórházba, újabb testvér ingatlanában keletkezett (most tűz)kár. Holap megyünk helyreállítani, amit lehet.
De van szabadítás is. Révész Laci volt a vendégünk a hétvégén. Nagyon különös számomra az ő nyugodt, de nagyon mélyen szántó igehirdetése.
http://www.ustream.tv/recorded/18775836

Tartalom átvétel