Blogok

Nagy lépések

Lábnyomok

Juhééé, itt az évkezdet! Gondolom, most búcsúztam el diák olvasóimtól. Remélem, nem így van, már csak azért is, mert idén nagyon együttérzek mindnyájótokkal. Ez az évkezdet most nekem is nagy kihívás, hiszen az eddigi teendők mellett meg kell indítanom 16 évfolyam számára a hittan-foglalkozást. Szerencsére a pünkösdiekkel együttműködve, több segítővel ez ma elkezdődhetett. Remélem, ez a diákok számára is élvezhető, érdekes lesz, sőt talán vonzó azok felé, akik nem találják éppen a helyüket. Most két óra között családom engedélyével (ülve a gép előtt a sok feladat közepette) visszatekintek a nyárra. Volt jó sok nyári programunk, gyermektáborok, romamissziós gyermekhét, szabadidős lehetőségek százszámra. Emellett a Balcsihoz is eljutottunk a kiscsaláddal, nagyon kellemes lazulás volt az a pár nap… nekem nagyon nehéz úgy pihenni , hogy nem csinálok semmit, de gyakoroltam.
A nyár legemlékezetesebb pillanatainak egyike volt a Nyitott Szív hét, amin részt vettem. Szinte ismeretlen emberekkel egy hétig összezárva beszélgettünk múltunkról, sebeinkről, életünkről, érzéseinkről. Meglepő, katartikus élmény volt szembenézni azzal, hogy ki vagyok, miért vagyok olyan, amilyen, és merre akar Isten változtatni. Rá kellett jönnöm, hogy nem mindenért én vagyok a hibás, hogy nincs szint, melyet elérve Isten elfogadhatónak tart, hanem elfogadott. Hogy nem baj, ha nem vagyok sikeres mindenben, hogy mindenkinek vannak sebei, és nem jókedvében olyan, amilyen, satöbbi.
E gondolatok segítenek, hogy új lendülettel induljak a jövőm, akár a következő hetek, hónapok felé. Nem szorongok annyit, hogy többet, jobbat, nagyszerűbbet kellene tennem, hanem érzem Isten elfogadó kegyelmét, és ez minden más motivációnál többre tesz képessé.

Áldásokat megragadni

Növekedés

Új odaszánások ideje ez a mostani. Feltettem nemrégiben magamnak a kérdést, hogy mennyire érzem magam áldott embernek, és hogy nincs-e Istennek nagyobb terve velem. Sorba vettem, hogy milyen érzések, szomorúságok vezettek el erre a kérdésre, valamint azt is, hogy mit tehetek. Tettem fogadalmakat, hogy miket építek le az életemben – felemelő érzés ezeket betartani; azt az érzést adja, hogy nem a körülmények irányítanak, hanem Isten döntései és az enyéim.
De nem csak elhagyni akartam dolgokat, hanem felvállalni is: csendességre szánt időt, olyan embereket, akik változni, növekedni akarnak, nem csak az időt rabolják, több imát. Ez azt jelenti, hogy minden csendességben vissza és előre is igyekszem áttekinteni egy-egy napot, és kérni, hogy Isten vezessen győzelmekre, ne csak én pörögjek, erőlködjek.
Mindezek hatására sokkal nyugodtabbnak, összeszedettebbnek érzem magam – remélem, ezt a környezetem is így tapasztalja majd. Több örömet találok a mindennapokban, melyek nem csak mennyiségi rohanásban, de Isten megbékítő közelségében telnek. Bátorítalak téged is önvizsgálatra, én is folytatni akarom… hogy a lehető legáldottabb legyen az életünk.

Négy éves

Négyéves

Noha pár napja elég morci az idő, felettem valahogy derűsebb az ég. Ennek egyik oka, hogy sok területen látok előremozdulást: vannak komoly törekvők, a romamisszióban helyreállt a béke, a gyülekezetben sok örömteli dolog történik. Akik akarnak, feloldódnak a bánataikból, mások meg nem, ha nem akarnak. Időről időre kiderül, ki is vagyok, kik is vagyunk és mit akarunk valójában. Aztán az is hálaok, hogy idénre végeztem a méhekkel: 22 családból 28 lett, meg vagy hat mázsa méz. A végére nagyon belefáradtam, most már nem nagyon kell foglalkoznom velük. Még a kocsit is kitakarítottuk, kimostuk belülről nagynyomással - ráfért.
Nagyon várom a törekvőket, missziós imaórákat, vendégszolgálókat. Meg azt is, hogy kicsit kimozduljunk a családdal. Azt hiszem, ránk fér már, bár hála Istennek, baj nincs. Most azért imádkozunk, hogy ne legyenek cukrosak a gyerekek, jó lenne enélkül élni.
A napokban voltunk négy éves házasok: lassan megtanulunk járni, beszélni, kinőttek a fogaink, igyekszünk felnövő kapcsolatot élni. Itt egy kép a kis ünnepről.
Hálás vagyok Istennek, hogy mellette vagyok, a családomért, Ágota kitartásáért, jó munkatársakért, buzdítókért, szolgálatvállalókért – és mindazért, amit Ő láthatatlanul is végez a szívekben.

Növésben

Gréti

Kezdem Ágota ajánlásával az alábbi fényképhez:
„Ő a lányom, Gréti. Még nincs két éves. Ma fölvett egy blézert, kiválasztott egy táskát. Pénz, cipőt és kulcsot követelt. Közölte, hogy elmegy boltba. És elköszönt.”
Igen, most ilyen időket élünk. Valahogy mindenki előrébb ugrik egy generációval, vagy legalábbis kellene ugrania. Nekem például hamar fel kell nőnöm kétgyermekes apukává. Gyorsan meg kell szokni, hogy nem csak átadom a gyereket, és mentem, hanem akkor kapok cserébe helyette egy másikat. Más szóval többet segítek itthon, jobban kell pörögnöm a „szabadidőmben” egyéb feladataimmal, kevesebbet pihenek, hogy utolérjem magam.
Ezzel együtt látom, hogy igazán az a lényeg, amit Isten tesz. A kudarcaimból hozzá menekülök. Nem mondhatnám, hogy annyira rajongok magamért mostanában. Elég sok minden nem jön össze simán, úgyhogy nem vagyok elszállva magamtól. De ha nem is tudom magam maradéktalanul szeretni, tudom, hogy Isten mégis ezt teszi. Az áhítataim mostanában a gyógyulásról, felesleges lelki nyűgöktől való szabadulásról szólnak. Elvégre mégis Isten ügyében vagyok, akkor miért ne az ő kezébe tenném le a terheket? Ő a lényeg: „aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel” (Jn 1, 33). Nem én végzem a szabadítást, hanem ő az egyedül, aki isteni minőséget tud teremteni. De hívom, kérem őt, miközben járom a mindennapokat, „vízzel keresztelve”, hogy érintsen meg embereket „tűzzel és Szentlélekkel”. Szóval vesztesként jövök a győzteshez, hogy vele győzhessek.
Végül, hogy el ne felejtsem: most vasárnap lesz Balázs bemutatása, melyre téged is várunk nagy örömmel. Jó sütkérezést, árnyakban pihenést.

Balázs Salamon

Kedveskéim

Itt is hadd mondjam el gyorsan, hogy megszületett Boros Balázs Salamon, kisfiunk. Szülinapja 2012. június 8., épp 9 hónappal az enyém után – az éveket nem számolva. Épp itt alszik mellettem. Kicsit élénkeskedett hajnalban, ezért kijöttünk a hálóból, most legalább van időm írni. Nagyon aranyos srác, jókat eszik és alszik, túl sok egyebet nem csinál, de majd fog. Gréti is nagyon örül neki, Ba’ázst minden vendégünknek látnia kell.

Foglalt székek

Gréti

Nagy örömmel tartom mostanában a Tanítványság Tanfolyam előadásait. Engem is motivál közben mindez a misszióra, hiszen Isten munkahelye megkeresni és megtartani az elveszetteket. Ha őneki a fele-fele megfelelő munkaköri leírás akaratáról, szolgálatáról, akkor nekem és a gyülekezetnek is megfelelő kell, hogy legyen. Azért ettől elég távol állok, állunk. Inkább a megtartásra gondolok a feladataimban, sőt egy időben úgy éreztem, hogy nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Hát most nem így érzem kizárólagosan, sőt tapasztalom, várom, hogy Isten új megtapasztalásokat ad a lélekmentésben.
Ez bármi lehet, de nekem legközelebbi missziós mező a cigánymisszió. Hétfőn 27-en voltunk, el is határoztuk, hogy venni kell székeket. Szerdára meglettek, s mindjárt kellettek is, mert a kiskőrösi baptista romamisszió első gyermekklubján 24 gyermek és 12 felnőtt vett részt. Nagyon hálás vagyok Tímár Lacinak és Juditnak, hogy vállalták a szolgálatot, de bárki jelentkezhet nálam segíteni, vagy ha szeretné támogatni a missziót (ima, jelenlét, papír-írószer, játék-ajándék, édesség., gyümölcs, bármi). Úgy éreztem, nemcsak nekünk, de a részttrvevőknek is nagy élmény volt, hogy kölcsönös tisztelettel, kedvességgel szólukjn egymáshoz. Még kicsit szelidülni fog a hangulat, és egyre jobb lesz. A Reménység fesztiválra foglalt székeinkre is lassan leülhetünk, nagyon készülődünk már.
Ma ünnepeljük apu 30., akarom mondani 60. szülinapját a családdal. Közben sétálgattunk, kacsákat etettünk a Vajdahunyad-várnál, Gréti is nagyon élvezte. Ágotának ma mondták meg, hogy jövő héttől bent kell feküdnie, nagyban szervezzük az életünket. És persze imádkozunk, hogy minden rendben legyen.

Örökké tart

Ragyogj

Ma a férfi imareggelin ez a fohász vált hangsúlyossá: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (Zsolt 90, 17). Vívódok ezen mostanában, mert többször érzem tevékenynek, de eredménytelennek napjaimat. Egyik teendőm, hogy reggelente komolyan könyörgök Istennek, hogy töltsön be Szentlelkével, és hogy tegye áldássá napomat, tervezze ő minden órámat. A másik, hogy belátom, minden olyan munkám maradandó, amire Isten indított, ő adott utasítást. Még az ablakpucolás is örökké tartó (nem csak a folyamat időtartama miatt), ha Isten gondolatai alapján a családomért végzem segítségképpen, felelősségből.
Mostanában gyűlt felénk pár gomolyfelhő, de örülök, hogy az idő mindenképpen enyhül. Várjuk a baba születését, valószínűleg a június 20-i kiírás előtt leszünk 3 héttel. Tombol 1000-rel a fészekrakó ösztön, csillog-villog minden. A romamisszióban érnek komoly megtérések, döntések, nagyon örülök neki. Közben a kert is zöldül arrafelé, nagyon lelkes mindenki. Az imaterem a napokban készül el, pünkösd hétfőn lesz egy áldáskérő alkalmunk majd erre nézve. A méhek beragadtak pár napra a kaptárba, de hátha a kis enyhüléssel gyűjtenek egy kis akácot – nem sok esélye van, de úgyis kell várni a kihozatallal, amíg felszárad az erdei út. Egyszer már kimenekített Isten a napokban, többet nem kockáztatunk! Nagyon várjuk a holnapot, a Beszélgető Esték hívogató alkalmon elsőre 19-en voltunk, imádkozunk a folytatásért.

Gyergyói hírek

Együtt

Nagyon elkapott a napok forgataga, de most itt az idő egy kis megcsendesedésre. Előszöris a HTL-steigről: nagyon megrázó élmény volt ez a sziklamászás, mindnyájunk erejét jócskán megpróbálta. A 10. percben minden erőmet már elhasználva gondolkodni kezdtem, miért is jöttünk. De menni kellett tovább, hiszen függeszkedni is fárasztó, és nem tud senki segíteni a többiek közül, mindenki a maga harcát harcolja. Na de sikerült, nagy élmény volt, menjünk máskor is.
Másik nagy utam a gyergyói cigányok közé vezetett a múlt héten. Három helyi roma barátommal mentünk, láttunk szép tájakat (Szováta, Békás-szoros, Gyilkos-tó, Libán), de leginkább Isten munkáját. Jártunk olyan házban, ahol egy szoba van csak, és 13-an élnek benne, vagy ahol a főtér egy sártenger, és az emberek a szemetes csatornaparton mosnak. Láttunk embereket, akik feleségükből gyermekeket vertek ki vagy űzték őket részegen a jeges éjszakába, megcsalták társukat, testvéreik nyakát vágták késsel, az utcán verekedtek kaszával. Mégis sok örömet láttunk azok életében, akik Isten és egymás előtt megvallották bűneiket, megtisztultak, és most Isten szentjeihez méltóan élnek. Isten kegyelme olyan nagy, hogy mindenki belefér, aki megalázza magát előtte.
Csodálatos Isten munkája, amit közben bennünk is végzett. Erősítette hitünket, bűnvallásunkat, szabadulásunkat. Ezek a folyamatok ma is tartanak, ne maradj ki belőlük. Isten ad esélyt a komoly változásra, de csak a betegekért jött, azokért nem, akik önmagukat egészségesnek tartják. Viszont „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1, 9).

Felfelé

HTL-steig

Na ezt a hétvégét is nagyon élveztem. Macher Tivadarékat vártuk tanítani – nagyon tetszett az, hogy ő olyan nyugodt, letisztult, kifinomult stílusú igehirdető, de mégis izgalmasak a gondolatai. Úgy veszem észre, nyitott az újragondolásra, a célok szerinti döntéshozatalra. Szívesen tanultam és tanulok tőle. Aztán este bejöttek hozzánk Ágival egy pár szóra, és nagyon jól elbeszélgettünk. Kaptunk pár jó ösztönzést – szeretnék figyelmet fordítani a vezetők mentorálására,
feladatok delegálására, s egyéb idegen szavak.
Nagyon örülök például, hogy vasárnap este sokan odamentek köszönteni a romákat; direkt kivártam, és láttam, hogy mások is foglalkoznak velük. Mintha megmozdultak volna a dolgok a romamisszióban: készül az imaterem, ássák a földjeiket, megjött az önkormányzati vetőmag/krumpli adomány, készülünk Erdélybe, több férfitestvér rámozdult, hogy különböző területeken segítse őket (munkaadás, vasáru, pályázatok, oktatás). Ennél fontosabb lelki érésük, küzdelmeik, győzelmeik - nagyon örülünk velük ezekben. Lassan érik egy cikk is, hogy beszámoljunk a városnak a történtekről. Tudom, hogy az a feladatom, hogy a misszió elinduljon, de nem az, hogy egyedül végezzem. Köszönöm mindnyájótoknak, akik ebben is részt vesztek.
Most Szegeden vagyunk, vissza kellett hozni egy garanciális hűtőt, de akkor már mindenfélét intézkedünk. Holnap lesz egy barátias túranapunk a HTL-steigre: http://www.hegyvilag.hu/?p=1215 Igazi kihívásnak tűnik, remélem, nem lesz baj.

Reggel

Csonka-torony

Hamar ébredtem ma Grétivel, de ő még visszaaludt. Nem baj, legalább van egy kis időm erre-arra, ami kimaradt a mindennapokból. Először is nagyon örülök a reggeli napfénynek – mindig – és a száraz úttestnek, mert ez azt jelenti, hogy a tabdi gyermekmisszióval és roma barátainkkal közös gyülekezeti piknikre megyünk a soltszentimrei Csonka-toronyhoz.
A tegnap nagyon érdekesen telt: először is itt voltak apuék Rebekával és Jonival – nagyon vártuk őket mindhárman, de le is fáradtunk. Az istentiszteletek különlegesek voltak számomra, mert nehezen találtam meg, miről is kell szólni. Aztán délelőtt Pilátusnál maradtam, délután meg az összes szereplőt átvettem – ami nagyon rizikós, nehogy semmitmondó ismétlés legyen. De az Úr visszaigazolta, és ennek nagyon örülök, voltak, akiket megszólított. Ez minden vágyam, nem dicséret vagy emlékezés kell, hanem hogy Isten felhasználhassa életemet.
Így ajánlok kezébe egy merész gondolatot, melyet a húsvétban fogok meghirdetni: egy kiscsoport nem tagok számára. Imádkozz ezért, légyszi, nem azért fog működni, mert tetszetős ötlet, hanem ha Isten ezt fel akarja használni. Áldott ünnepeket.

Tartalom átvétel