Blogok

Még egy óra?

Mennyi?

Hatalmas élmény volt számomra a bemerítés. Sokáig az izgalom töltött el - szervezések, bizonyságtételek, részletek -, de ott a medencébe érve túláradó öröm töltött be. Isten munkájában benne lenni nagy kincs, tele vagyok hálával a megmentett életekért.
Azóta a cipősdoboz- és ruhaakciókkal voltunk elfoglalva a látogatások, programok, előkarácsonyi alkalmak mellett. 280 doboz gyűlt össze és 30 zsák ruha! Köszönöm a testvéreknek, akik segítettek átnézni, szétválogatni, vagy éppen célba juttatni. Most már lecsendesednek ezek, kezdődik az igazi ünnep.
http://www.idokep.hu/2012
E honlap szerint már csak egy óra van hátra. Érdekesen felsorolja, mennyi félelmünk van, és mennyi mindent próbálunk megtenni biztonságunkért… mégis hasztalan, kiszolgáltatottak vagyunk, de tudom, hogy Isten akaratának. Ő szeret és mi is őt, a szeretet pedig kiűzi a félelmet.
Személyesen úgy hiszem, 2012 december 21-én nem fog történni semmi különös. Gyerekkorom óta hallom, hogy világvége. Aztán idén tavasztól csak katasztrófa. Mostmár nagy változás. Az mi? Például hogy Balázska elkezdte enni a répapürét? Az is nagy változás, nem? Kíváncsian várom, mire fogjuk ráfogni, hogy "na ez volt az az esemény, amire vártunk"! Jézus azt mondta, hogy nem akkor jön, amikor várják, hanem váratlanul, tehát nem gondolom, hogy ez az ő pillanat lenne. De hát van valaki, aki eldöntse mindnyájunk helyett. Ha tévednék, természetesen kész vagyok bocsánatot kérni ugyanezen a fórumon, ha még lesz kitől :)
És ha most lenne? Tegnap este azért elgondolkodtam rajta. Nem bánnám, ha Isten így döntene. Teljes életet élhettem, szerető családom, Ágota és a gyermekek vesznek körül. Tudom, hogy jobb hely van számunkra Istennél, ahová kegyelméből kerülünk majd. Miért is kéne rettegni?
Áldott napot, Isten kísérjen útadon!

Lángocskák

Ünnep

Tegnap hallottam, hogy ilyenkor arról kellene prédikálnunk, milyen békés, nyugodt napok jönnek számunkra a karácsonyban. Meglepődtem, ez még nem nagyon jutott eszembe karácsonyról :) Nyilván azért, mert kicsit más szemszögből közelítenek hozzám az ünnepek. Ez az év legintenzívebb szakasza, gyülekezeti szempontból mindenképpen. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volna béke vagy boldogság bennem... nagyon is, abszolút várom minden percét. Ugyanakkor magával ragad a sok teendő és esemény. Sorba jön a gyertyagyújtó mozgalom, kreatív alkalmak, gyermek-istentiszteletek, cipősdoboz-akció, látogatások, ruhagyűjtés, istentiszteleti alkalmak. Ami külön öröm, az a tagfelvételi meghallgatások és a bemerítésre való felkészülés. Nagy az izgalom, a gyülekezet örömmel fogadja a hitvalló bizonyságtételeket, szent foglalatosság ez. Sokat harcoltam magamban azzal, milyen követelményeket vár el tőlük és tőlünk Isten a bemerítéssel kapcsolatban. Aztán arra jutottam, hogy a személyes hitvallás és akarat, valamint az életvitel rendezettsége alapvető, melyre majd évtizedek alatt ráépül egy személyes hit- és jellemfejlődés, de ebben nem várhatunk azonnal mindent, különösen olyan dolgokat nem, amik belőlünk is hiányoznak helyenként. Így a hite vallomására, de odafigyeléssel és jó lelkiismerettel merítjük be a jelentkezőket, bízva őszinteségükben és Isten továbbvezető munkájában, melynek fontos részévé rendelte a gyülekezetet, tehát nemcsak szemlélői, de felelősei vagyunk életútjuknak. Isten tenyerében vannak e kis lángok, de a mienkben is, így kísérjük őket imádkozva tovább!

Újdonságok - 2012.12.05.

- Kikerült a Ustream "kisképernyő" a kezdőlapra állandóra.
- Új témakör: Roma misszió
- A "Rólunk" rovatba bekerült a Délibáb utcai imaterem is.
- Hogy kevesebbet kelljen a rendszergazdai teendőkhöz kattintgatni, készült egy Rendszergazda menü.
- Az oldal Google Analitics (statisztikák) és a Google és Bing Webmester eszközök végleges beállításra kerültek a "kiskoros.baptist@gmail.com" fiókhoz kapcsolva.
- Minden oldal alján megjelenik a "Share" gomb, így bármely oldal pár kattintással továbbküldhető e-mailen, a facebook-ba, a Google+-ba, +1-ezhető, Like-olható, és ami csak létezik.

Újdonságok - 2012.12.02.

Elkészült a gyülekezeti "apró" rész, ahova beküldhetők az apróhirdetések, csere-bere felajánlások. A "feladás" tulajdonképen egy e-mail küldés Mészáros Ferenc testvér részére, aki mérlegeli, ha kell, átszerkeszti és közzéteszi a beküldött szöveget. Hogy a kezdeményezés elérje a célját, de "ne lőjön túl rajta", kép és csatolt anyagok beillesztésére nincs lehetőség. A szöveges megjelenéssel mindenkinek meg kell elégednie. A további információcsere (fotók, technikai adatok, stb.) a hirdetőre és az érdeklődőre tartozik.

Bemerítésre készülünk

2006

Úgy látszik, ha elutazunk, akkor van időm jobban írogatni az otthoni dolgokról. Éppen pár napot töltünk Budapesten azután, hogy tárgyalni jöttem az Igemag alapítvánnyal egy leendő együttműködésről. Akkor már meglátogattuk apuékat, most megyünk Gáborékhoz, majd Tibiékhez. Aztán irány haza, kerületi közgyűlés lesz szombaton, meg igen sok szerveznivaló, hiszen aktív időszak előtt állunk. Lesz bemerítés, cipősdobozakció, ruhagyűjtés - és persze látogatások, szolgálatok, vasárnapok.
Ezeket tettük időrendbe elöljárótársaimmal a minap, és most hirdetjük ki a terveket, az időpontokat. Nagy izgalommal tölt el mindenkit a tagfelvétel, bemerítkezés kérdése. Imádkozzunk ifjabb és idősebb törekvőinkért (8-9-en vannak, 12 évestől a 82 évesig), nagyon készülnek, gyűjtik a bátorságot, hogy mindenki előtt felvállalják hitüket, és megpecsételjék azt.
De nem csak ez motivál, hanem Isten hoz elénk nyitott szíveket, akik őszintén és nagy vágyakozással keresik őt, életük kérdéseire a választ. Közben persze imádkozom a régebbiekért, ezért is csatolok egy 2006-os bemerítéséképet. Hogy meg is maradjuk Isten útján, ellenállva kísértéseinknek, az élet próbáinak, bajainak.

Gyermekek és felnőttek

Gyerekek

Éppen lelkipásztori konferencián vagyok Balatonszemesen. Jó újra látni társaimat, akik az ország különböző területein kitartóan, becsületesen, jó szándékkal szolgálnak. Tegnap is volt megerősítés a munkában, mert Novák Zsolték látogattak meg bennünket a Délibáb utcában – szinte pontosan egy év elteltével. Örömmel imádkoztunk az imát kérőkkel megtérésekért, szabadulásokért, hiszen néhányan komoly lelki harcban vannak üdvösségükért, megtisztulásukért. Azt is jó látni, hogy már készülő gyümölcsök is vannak. Tényleg meglepődök néha, hogy mi-mindent végzett Isten, és biztos nem a mi erőnk miatt, hanem nagy kegyelméből. Az estét közös vacsorával zártuk házigazdáink vendégszeretetéből, mely nagyon finom pörkölt volt, mindenkinek ajánlom megkóstolni roma testvéreink főztjét, kiváló szakácsok. Harmadik helyen is kellett lennem tegnap este: a város lelkészeivel voltunk imaközösségben, mint minden hónap első hétfőjén. Nagy létszámban voltunk jelen, ha jól számolom, 11-en. Örültem, hogy Attila atya is csatlakozik hozzánk, nyitott, kedves embernek ismertem meg őt e rövid idő alatt is, mióta egymást ismerhetjük. Örültem annak is, hogy egymás iránti tiszteletben, szeretetben, jó szándékkal és egyetértésben tudunk beszélgetni, cselekedni.
Szintén tegnap vendégünk volt a gimnázium diáksága, mintegy 500 diák, a reformáció reggeli áhítaton. Élmény volt, ahogy betöltötték az imaházat, tisztelettel, kulturáltan viselkedtek, meghallgatták a megtérésre hívó üzenetet. Imádkozzunk értük, és külön a hittanosokért is: félévkor újra eldőlhet, hogy ki milyen hittant választ, és azokat szeretnénk megnyerni, akik valóban nyitottak, érdeklődők Isten iránt.
Ágota a gyerekekkel Pesten van, egy kicsit kikapcsolódnak – kipihennek engem is  –, de már mind a négyen nagyon várjuk a találkozást. Nagyon hálás vagyok azért, hogy Ágota is egyre erősebb, úgy érzem, a különféle vállalásokban, és azért is, hogy a gyermekek szinte nem voltak még betegek. Bár talán mi is előadhatnánk a történetet úgy, hogy ilyen fertőzés, meg olyan vírus, meg akármilyen gyulladás, mint van, aki ebből sportot űz. De hála Istennek, jól vannak a gyermekek, veszélyes dolgok nincsenek, egy éjszaka lázért nem kapunk antibiotikumhoz, nagyobb gondok nincsenek. És minden rendbejött idáig, Isten kegyelméből. Ezért imádkozunk tovább, és azokért is, akiknél tényleg komoly gond van. Nemrégiben barátaink gyermeküket vesztették el, másik testvérünk tegnap a fivérét, szóval ezek az igazi hitpróbák, az Úr adjon erőt és vigasztalást.
Imádkozzunk azokért a lelki gyermekekért is, akik készülődnek hitvallást tenni a gyülekezetben, hadd legyenek erre készek és bátrak mindnyájan.

Ma egy éve…

Romamisszió

…hasonlóan borús idő volt, szemerkélt az eső a koradélutáni órában. Akkor félelmekkel, de hittel indultunk a Délibáb utcába, romamisszióba. Most pedig nagy hálával gondolok erre az eltelt esztendőre: igaz a bibliai ige, minthogy „a szeretet kiűzi a félelmet”. Az a szeretet, mellyel Isten keres minden embert, és az a szeretet is, mely egymáshoz közelebb hoz bennünket, embereket, nemzeteket.
Azóta sok új barátunk van, imatermünk, sok megfogant gyümölcs, melyek még érni fognak, de már most megbecsüljük bennük Isten lélekmentő munkáját. Voltak közös próbák is ez alatt az év alatt, de mindegyiken a mi Jóatyánk túlsegített, és lassan kezdjük elhinni, hogy tényleg működik mindaz, amit Ő eltervezett. Köszönöm mindenkinek, akik fogadják ezt a missziót, akik szolgálnak benne, akik támogatják, akik imádkoznak érte, akik jó szívvel fogadják. De leginkább Istennek köszönöm, hogy jót tervezett, sok nép életét megmentve, és ebbe a tervébe bevont bennünket mint erőtlen, sokszor gyengének bizonyuló, de benne bízó eszközöket. Hálás vagyok a hétfő estékért, melyek sokszor nagyon meglepő fordulatokban voltak gazdagok (volt, hogy igehirdető, volt, hogy barát, volt, hogy rendőr toppant be közénk), a gyermekklubért, a családlátogatásokkor tapasztalt szeretetért, a gyakran terített asztalokért, a női- és férfi imaórákért, kirándulásokért, és hogy a városi gyülekezetben is szívesen találkozunk, szolgálunk.
Őszinte szívvel várom, kik lesznek a következő megtérők (hála Istennek, újabb és újabb lelkek fejezik ki, hogy szeretnék Jézust követni), hogyan változtat Isten életeket, milyen gyümölcsök teremnek a szívekből kiindulva, merre bővül ez a szolgálat.

A kép a legutóbbi evangélizáción készült, Mike Sámuel volt a vendégünk.
Végül egy kis életkép a nyári gyermekhétről:
http://www.youtube.com/watch?v=mN11E1oMnAc&feature=share

Megváltozott életek

Hajnal

A miénk mostanában mindenképpen. Átlagban 19.45-kor letesszük a gyerekeket aludni, majd 21.30-kor mi is elmegyünk pihenni, hiszen utána már nem sok értelmes dolog szokott amúgy sem történni. Így viszont reggelente 5 és 6 között mindig magamtól, kipihenten ébredek. Ez nagyon jó, sokkal több idő áll rendelkezésemre azelőtt, hogy fejest ugranék a napba.
Nagyon megy a munka az imaháznál, ügyesek a mesteremberek, mindjárt színezik is a közösségi házat, ma kezdődik a térkövezés. Nekem csak kiegészítő segédmunkák jutnak, de minden percet élvezek, amit ott dolgozhatok. Sokan segítettek mások is, amit köszönök, valamint a Bizottság tagjainak is, akik nap nap után itt vannak, fáradhatatlanul igazgatják az eseményeket. A hittanórákat egyre jobban élvezem – remélem, kedves diákjaim is. Vannak nagyon nyugis csoportok, hála Istennek, meg nagyon pörgősek is. Fel kell néha kötni a nadrágot, de tetszik a kihívás, mondjuk egy tinédzser csoportbon, ahol van 8 lázadó, de okos legény. Imatámogatást kérek szeretettel ehhez a munkához, hogy ne csak „gyermekmegőrzés” legyen, hanem hadd jussanak el gondolatok, üzenetek minél több szívhez. Na lassan indulnom kell, megyünk Grétivel a piacra, aztán suli, és ami még a napba az esti alkalomig belefér.
Addig is ezzel kívánok tiszta szívű reggelt:
http://www.youtube.com/watch?v=w4menFNwj6w

This is a perfect time to blogírás

Reggel

Ritka mélyen sikerült aludnom a tegnap 23 óráig tartó itthoni rendezkedés után… egészen 4-ig. Gréti átjött sírva hozzánk, elég kétségbeesett volt, kicsit lázas is. Fél óra kellett a megnyugváshoz, persze közben Balázs is enni kért. Utóbbihoz már csak szurkoltam, de a visszaalvás nem jött össze, 5 körül feladtam, hiszen fél 7-kor úgyis indulok piacra, utána állványépítés egész nap, közben Imrehegyen délelőtt családosok hétvégéjén tanítás.
Na de legalább van módom géphez ülni, meg elmélkedni, miért is írok blogot. Ez egy nagyon kényes műfaj, hiszen nem csak érzéseimet, gondolataimat írom meg, hanem időtöltésemről, személyes életeseményeimről is írok. Mindig kockázat ez, ha megosztunk magunkból valamit, mert az már vitatható, idézhető, megkérdőjelezhető. Ennek fájdalmát többször átéreztem már. De nem hiszem, hogy abba fogom hagyni – őszintén szólva pedig keresve keresnem kell a nyugalmat, hogy megtelepedjem egy bejegyzés megírásához –, mert ennyi erővel minden nyilvános megszólalást is kockázatosnak ítélhetnék, bármit, ami kiderül akár legártatlanabb mindennapjaimról is. Így inkább vállalom a mindenkori blogírók „évezredes” társadalmának modernkori tagjaként, ha valaki megítélgetésre használja e pár gyermeteg információt, amit egy-egy bejegyzés tartalmazhat. Folytatom továbbá, mert ez a honlap legaktívabb része – ez a többi rovására mondható -, és úgy érzem, kell, ami személyesebb hangon is megszólító üzenet... valamint ami legalább havonta kétszer frissül.
Tehát illéri, előre, ahogy török mondaná, blogírásra és – olvasásra fel, az épülés közös szándékával. Lassan irány a piac, vár a 4 liter bocitej meg egy kis házisajt – igen,ez tejből készül! Sok boldogságot mindenkinek!

Elmarad :(

Kedves barátaim!
Idén is sikerült esőcsináló trükkünk. Imrehegyre hirdettük alkalmunkat, és általában ez esőt hoz. Ennek fényében a holnapi piknik elmarad. Mielőbb bepótoljuk :) Áldott napot, kevéssé zord időt!

Tartalom átvétel