Boros Dávid blogja

Balaton

Nem versenyfutás

Örülök, hogy sokan kérdezgetnek a cigánymisszióról. Jobb ez, mint hogy mi menjünk ezzel a többiek agyára. Csütörtökön voltam legutóbb, az utcán bemutattuk a nagy lufis-kötőtűs trükköt. Inkább gyerekek figyeltek ránk, majd a házban a Rostás család. Bátorítottak minket, hogy ne csüggedjünk el. Jól esett ezt tőlük hallani.

Nem csak Délibáb?

Először írok a hétvégéről. Itt voltak apuék, ha ők nem segítenek, nem is tudom, mi lett volna. Így azonban mindenre igent tudtunk mondani. Romeltakarítás és lelki romeltakarítás után Gellén testvérék 45. évfordulójával folytatódott a nap. Aztán Kovács Tomiékkal ünnepeltünk - örülök, hogy ebben az évben jobban megismerhettem a Kovács fiúkat, nagyon rendesek, jószándékúak. Másnap Tibiék gyermekét mutattuk be, nagyon aranyosan tombolázott az imák alatt.

Szemétláda

A napokban többször jártam az egyik családnál, akikhez berepült egy X5ös BMW 100-al a hálószobába. Isten kegyelméből senki nem sérült meg igazán, pedig a kismama előtte nemrég még az ágyon pihent, mely most egy fal alatt fekszik szétlapítva. Este többen ősszegyűlve adtunk hálát, kértünk erőt. Ez volt az igénk: "De Elizeus így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson!

Romák és Konfi

Most olvashatod konferencia-értékelőmet, de előtte hadd írjak az első cigánymissziós csodánkról. Ma délután Novák Zsolttal és Zozóval kimentünk a Délibáb utcába, jött Szomor Ferenc, Fazakas Laci, Szabó Isty, sőt Szabóné Márti is csatlakozott hozzánk. Hárman már vártak az utcán, de 5 per alatt kb. 35-en összegyűltek. Másfél órán át figyelmesen hallgattak bennünket a romák a szemerkélő esőben, nagyon kedvesek voltak, csodálatos élmény volt. Kérlek, imádkozz a folytatásért most, aztán olvass tovább.

Haladunk

Boros család

Már nagyon rég szerettem volna ide kerülni gépközelbe, de mindig közbejött valami. Nem egyszer fizikai munkák a jó időben, budapesti út a családhoz, 35. házassági évforduló szüleimnél. Erről van két kép, plusz egy a múltamból. Meglepett, mert ezt a pillanatot egy másik gép is megörökítette, de az a kép rossz lett, és most 10 év után visszakaptam az élettől.

Hálaadóról

Egy csodálatos hálaadón épült gyülekezetünk. Ismét egy nagy családnak éreztem magunkat. A bizonyságtételek nagyon személyesek, konkrétak, őszinték voltak; mindenkinek ajánlom visszanézni. Olyan jó, hogy nem közömbös időszakban élünk itt Kiskőrösön. Akarunk valamit Isten tervéből, akkor is, ha ez szülési fájdalmakkal jár. Ezért nem szabad feladni, vannak jó gyümölcsök. Imádkozzatok, kérlek, a vezetőkért, hogy Lélek által és hatékonyan tudjunk előre vinni. Nagyon örültem, hogy többektől elhangzott, hogy ebben a gyülekezetben látja több fiatal férfi is a jövőjét.
Ma éppen egy gyülekezetplántáló konferencián voltam, mellékelem a jegyzetét.

Ma hajnal

Ez a nagy pillanat, ugyanis tegnap az elöljárói után tudtunk belekezdeni az izmos frissítésekbe 21.45-kor. Ma 02.30-kor engedtük el a témét, de alig bírtam elaludni, most meg nem is vagyok fáradt. Remélem, mindenki beindul a feltöltéssel.
Voltak nálunk Hargas Gyula bácsiék, Ágota sütött sütiket, amikor éppen nem klarinétozott :) Elindult a harmadik lány/asszony kör, nagyon imádkozom, hogy Ágota maradjon ilyen lelkes.

Megújulás

tavasz.jpg

Ez jellemzi most honlapunkat, remélem, mielőbb szebb-jobb-kedvesebb lesz, mint elődje. Amúgy hasonó folyamatok jellemzik most gyülekezetünket: útkeresés, újragondolás, látások összegzése. Ez szülési fájdalom a javából, tudom, hogy nem cél nélkül való. Remélem, ennek is érzékelhető lesz az ereménye. Mindenesetre örülök, hogy nincs eltelve magától a gyülekezet, még kérdezünk, keressük, hogy miben kell változnunk, változtatnunk. De most fokozottabban szükég van az imádságra, ebben erősíts te is minket.

A kirándulásról

letra.jpg

Igen, újabb nagy nap érkezett el: Nikiék ma összeházasodnak. De előtte egy kis visszatekintés.
Hétfőn a csengődi imaház felújítását készítettük elő helyi testvérekkel. Ezután még a hét elején Ausztriában nyaraltunk kiscsaláddal. Senki ne gondoljon nagy gazdagságra - szívesen elmondom bárkinek a díjmentes kemping-parkoló elérhetőségét. Első nap a Stuhlecket másztuk meg az Opellel (1782 méter), nyönyörű, nyugodt fennsík. Másnap egy komoly via ferrata utat csináltunk meg Isten kegyelméből, mindhármunk lefáradására. Erről részletek itt: http://www.hotaro.hu/klettersteig/09.html
Harmadnap Myrefalle volt a soros, majd csak nekem egy zárómászás: http://www.hotaro.hu/klettersteig/16.html
Azóta itthon próbálujuk utolérni magunkat, reméljük, áldott hétvége lesz, nagyon készülünk rá.

Vége

Vége a zenei hétnek. Mint a mellékelt ábra mutatja, nagyon belevetettük magunkat. Többet kellett bent lennem, én voltam a felvigyázó - sok kudarccal -, Ágota furulyásokat tanított, Grétire is sokat kellett vigyázni. Szóval a dolgaimmal nem úgy haladtam, ahogy szerettem volna, de mindegy.
Erős késztetésem van az imára, sok minden nem sikerül mostanában - sem. Pedig nem vagyok egy nagyon önítélgető karakter. Na mindegy. Köszönöm azoknak, akik elviselnek.
Kinyírtam pl. egy méhcsaládot is - ők nem bírtak elviselni...
De nagyon sok kedves ember vesz körül, köszönöm nektek, szükségem van rátok. Jó éjt.

Tartalom átvétel