Blogok

A felkelő nap felé

Gyerekek

Itt a kikelet, nagyon élvezem. Most hirtelen nagyon sok területen lódult meg az élet, az életünk, a jó idő megérkezésével egy időben. Először is a család: Lotti szépen megtanult aludni, ez nagyon nagy könnyebbség. Napközben egy-egy óra alvás etetések után, éjszaka 3 óránként kaja, ez már nagyon jó így. A „nagyok” odavannak érte, ez is áldás, nem kell félteni őket egymástól. Na azért Gréti és Balázs között izzik néha a levegő, de amúgy szeretnek együtt bandázni. Közös hobbijuk a birkózás hetente egyszer Matyi bácsi klubjában - jó hely :) Mellette azért kétnaponta sétálunk a megújuló belvárosban, a Daloskertben vagy épp a Tabdi vonatállomás melletti erdőben – fantasztikus. Élvezzük a kerti munkát, a családi látogatásokat oda-vissza itt a gyüliben, és persze Pest felé is.
Érdekes módon a gyülekezetben is hasonló mozgolódást látok: rengeteg ötlet, szolgáló, kezdeményez, lehetőség látogat meg minket. Nagyszerű alkalmak vesznek körül – avatás, Fahidi Éva, Siket gyüli látogatása, stb. Közben rengeteg tervet készítünk elő, bővül a naptár, íródnak gőzerővel pályázatok – vagy 7 legalább –, na meg tervezgetünk, imádkozunk, beszélgetünk. Szóval nem unalmas év, még a java előttünk van. Közben sportolgatok, úszok, sőt elkezdtem futni – sosem szerettem –, de kezdek lendületbe jönni, integess, ha látsz Vadkert felé. Nagyon szeretek ugyanis a felkelő nap felé tartani… ez lehetne ennek az egész időszaknak a mottója is.

Tényleg új év

Lotti

Na ez tényleg egy új év! Sok minden változik körülöttünk, még talán bennünk is. Ugye megérkezett Lotti, ez a legfontosabb :). Jól van nagyon szép és aranyos – csak aludni ne kéne. Az előző kettő után ez most nagy kihívás, ők mint a tej. De nagyon szeretik a kicsit, a fő program a kanapén kézben tartása. Én most inkább velük foglalkozom, ebben találom fel könnyebben magam. Elég sokat megyünk látogatóba, testvérekhez és testvérekhez, kirándulni, vásárolni, kondiban, uszodába, bandázni. Új kocsink van: kérdezték is hogy milyen, úgy két hét után. Mondtam is, hogy „Nagyon jó, méhecskék éledeznek – ebből nem sokat látni, de érzem. Gondolatban meg eszközökben előkészülök, amennyire lehet, hogy ne legyen kapkodás, csak mindig egy barátias kikapcsolódás ezzel a pár családdal.
A gyüliben tavaly sokat látogattam: most fokozottabban olyanokhoz igyekszem eljutni, ahol konkrét lelki segítségre van szükség, akár a megtérésben is. Ahol nyitott az ajtó, lelki szomjúság és keresés van… és kérem Istent, hogy használjon, bár nyomorultnak érzem magam ezekre a hatalmas lelki kihívásokra. Keresem Őt, kérem az áldásait – ezt az egészet csak egy nagyon „függő játszmában” tudom elképzelni… nélküle még aludni sem tudok (hála Istennek most nyugtalanságok és tüdőgyuszi után újra jobban megy). Szóval reményteljesség és hála, ezek vezérelnek.

Kalandra készen

Kalandra készen

Már csak néhány nap, és itt az új időszámítás! Boroséknál ez idén nem szilveszterre esik – nagy valószínűséggel! December 28. tűnik a végső dátumnak kisbabánk születésére, addig azonban bármikor megtörténhet. Készen állunk a kalandra, legalábbis úgy érezzük: Ágota gyönyörű rendbe és tisztaságba vágta a lakást, három erős bőrönd becsomagolva, gyerekek kiokosítva, nagyszülők aktiválva, ajándékok a fa alatt. Szóval más csak várni kell – ami ezt illeti. Amúgy viszont itt az ünnepi forgatag ideje. Gőzerővel halad a Cipősdoboz-akció, remek adományozókkal és csapattal. Gyújtjuk a gyertyákat, Tabdin, Páhin, most majd Kiskőrösön. Kórustalálkozó, ovis műsor, Sorsok Alapítvány karácsony, és így tovább. Valósággal megpihenés lesznek az ünnepi istentiszteletek. Motivál vendég-teológusunk érkezése is, na meg a budapesti ingázás, ami előttem áll. Látogatásokra alkalmas időket élünk, a hűvös, esős időben könnyebb otthon találni a testvéreket. Messzebbre tekintve vezetést keresek, hogyan karolhatnám fel a férfiakat. Olvasok is egy könyvet erről: Hová tűntek a férfiak a gyülekezetekből? Zavarba ejtően reális kép arról, miért idegen a gyülekezet szenzitív kultúrája az Istent szerető, de kalandot, kockázatot, sikert, eredményt, dominanciát kereső férfias férfiak számára. Mondjuk mi lesz azzal a férfival, aki nem kommunikatív vagy muzikális alkat, és nem erőssége a kapcsolatépítés, a közösségi létforma? Mi lehet számára kapaszkodó a gyülekezeti életben? A kérdések jók, máe csak választ keresek.
Hát ilyen kalandok előtt állunk, megköszönjük nektek az imatámogatást, nemsokára ötösbe kapcsolunk :)

Új kezdet

3000 méteren

Nagyon intenzív hónap van a hátunk mögött, mely telve volt kalanddal, kihívással, érdekességekkel. Egy hosszú szabadságról tértünk haza kipihenve, felfrissülve, telve új benyomásokkal, tervekkel. Ezeket a terveket el is kezdtük hamar kibontani: jó volt megtapasztalni, hogy az itthon lévő testvérek sem tétlenkedtek, hanem előrekészültek az évkezdésre. Több megbeszélés által formába öntöttük a gyermekmentő munka és a gyerekklub jövőképét, a kisifi és az ifi közös tanítványképzését. Beszélgettünk arról, miként szeretnénk, hogy kibontakozhasson egy-egy megtérő, friss gyülekezeti tag élete a gyülekezetben. Megterveztük a félévet, ami azért is volt izgalmas, mert össze kellett passzolnia a naptáraknak, a programoknak, a tematikának (ami alapján a félév során tanítok), a szolgáló csoportoknak és szolgálatszervezőknek, az imaóra-vezetőknek és igehirdetőknek, a zenei beosztásnak és a kiscsoportos munkának.
Hát ezen vagyunk túl – most már következnek a programok egymás után. Közben sikerült újrabeszokni az oviba – merthogy Gréti sírt, hogy nem akar ott maradni… Balázs is, hogy ő pedig igen. De mára mindezek rendben. Sokat látogatunk, Balázs nagy segítség ebben. A kicsi ideje is közeleg, talán december vége lesz a nagy örömünnep. Persze mindnyájan nagyon várjuk, megy a fészekrakás ezerrel. Na de addig is kerüljön ide egy kép – ilyen volt a hangulat 3000 méteren a Titlisen augusztus végén. Fagyos, de jókedvű. Ezzel kívánok szép őszt mindenkinek :)

Merre-merre?

Élmények

Mint ahogy az bizonyára észrevehető, szabadságon vagyunk A gyülekezet nemes hozzáállásának köszönhetően kaptunk egy nagyon kedves időt a pihenésre, regenerálódásra, aminek a vége felé járunk. Sok helyen voltunk, sok régi ismerőssel találkoztunk (Tahi, Balatonföldvár, Budapest, Szada, Verőce, Legénd, Szokolya, Penc, Tahi), de szándékunknak megfelelően új helyekre is eljutottunk (London, Karád). Sok benyomást szereztünk, és imában és készültünk-készülünk arra, hogy Istentől kapott látással, hangsúlyokkal, ötletekkel térjünk haza. Megerősít Isten ezekben az időkben a vele való kapcsolatban, a családi-baráti kötelékekben, de az elhívásban-szolgálatban is. Megerősödött bennem az a hit, hogy Isten arra hívott, hogy egy örömteli, boldog, szabad, kedves, elfogadó, otthonos közösséget építsünk. Ágota és a kicsi jól vannak, a „nagyokkal” is minden rendben, az izgalmak ellenére. Ugyanis ha nagyon nyaralni akar az ember, a rutin-mentes területeken több a veszély. Ezért is van patanyom Gréti lábszárán, pár koppanás Balázs buksiján, egy busz oldalán, stb. De mindezeket a traumákat kiheverve várjuk a folytatást, most már nemsoká újra kiskőrösi felségvizeken.

Mire való eszköz?

Munkatársak :)

Szolgálatom kezdetén egy ige sokat szólalt meg bennem: „Nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz”. Nem reklámoztam ezt, több okból. Mert ez Jézusra vonatkozó ige. Másfelől nem voltam benne biztos, hogy Isten tényleg csak ezt a feladatot adta nekem – bár bőven megelégedtem volna vele. Azért is, mert nehezen beszélgettem nem hívőkkel Istenről – úgysem értünk egyet.
Számomra is meglepő módon Isten megváltoztatott ebben a kérdésben. Nem tudom, hol kezdődött, talán mikor a gyülekezet által végzett misszió révén egyre többen kerestek meg érdeklődők, olyanok, akik Istenről szeretnének hallani. És rájöttem, hogy ez mennyire izgalmas, fantasztikus dolog. Jelenleg heti 3-4 olyan találkozásom, látogatásom, beszélgetésem van, ami ilyen hitre vezető célzatú. Isten elvette a félelmet, helyette nagy örömet, reménységet adott. Nagy segítséget jelent számomra az a gondolat, hogy a növekedést Isten adja – én nem tudok megtéríteni senkit, erre csak ő képes. Mi csak plántálunk, öntözünk. Másfelől az is bátorít, hogy „aki bőven vet, bőven arat”.
Szóval mi születik ebből? Nagy örömmel veszem, sőt kimondottan keresem azokat a lehetőségeket, amikor megtérés előtt állóknak beszélhetek Istenről. A legjobb, amikor ők kérnek, keresnek erre. Bátran, szoros kontextust nem is keresve szólok az örökéletről, a bűnről és kegyelemről, Isten követéséről. Mondom az igéket, Isten igazságait, a többit rá bízom. Néha elfog a szorongás, hogy nem tudok valakit hozzá vezetni. De imádkozom, és Isten kezébe teszem le, ez az ő országa és ügye, én csak eszköz vagyok.
Zárja mindezt egy vidám kép, egy mezőgazdasági eszközről, és két jó segítőről :).

Feltűnő kegyelem

Öcsiki

Kegyelmi időszakot élünk. Amúgy is, de most különösen ezt érzem. Sok területen érintkezik gyülekezetünk a környezetünkkel, és úgy látom, most számos helyen feltűnik egy-egy lélek, Istent keresve. Van, aki még csak érdeklődik, van, aki szeretne megtérni, vagy már kész a hitvallástételre. Hálás vagyok a rengeteg munkatársért, akik ebben a lélekmentő munkában partnerek, ebben segítenek, vagy imádkoznak ezért, más szolgálatokat elvégeznek akár helyettem is, hogy erre a lélekmentő munkára tudjak még inkább figyelni. Elvégre ezért van a gyülekezet: hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket. A megtartás is feladat persze, a lelkigondozás, terelgetés, tanítványképzés. A látogatásokba belendültem, még a jó idő előtt, amíg otthon érem a testvéreket. Amit látok tenni vagy szóvátenni valót, azt előreveszem. Ha valaki hozzám fordul, be akar vonni az életébe, segítséget kér, még inkább, mert tudom, nyitva az ajtó, Isten ott számít rám. Nagyon sok jó élményem van mostanában ezzel kapcsolatban. És nagyon tetszik az is, hogy a gyülekezünk igyekszik szélesíteni ezt a találkozási felületet. Verjük tehát szélesre sátorcövekeinket.
Többet foglalkoztat az a kérdés mostanában – az elmúlt 10 évben :) -, hogyan lehet a megtért testvéreket továbbsegíteni, hogy érett keresztyénként Isten hitvallói, munkatársai és munkatársaink legyenek. Hogyan lehet a gyülekezet fő célja a jó hírt továbbadni? Ehhez szeretném, hogy alakítsuk a programokat, az arculatot, a liturgiát. Imádkozz velem ezért, tanácsot, ötletet is szívesen fogadok :).

Ő az első

Ökördin

Nagyon szuper napjaink vannak mostanában. A gyerekek jól vannak (kis megfázás, ez már nem téma), Ágota is lendületben. Ma 13 testvérrel, barátkozóval volt komolyabb találkozásom, beszélgetésem. Folyton csengett a csengő meg a telefon, de ez természetes négy nap kihagyás után. Nagyon jók voltak ezek a találkozások, szeretem, amikor lelkileg éhes emberekkel találkozom, akik szeretnének Istentől valamit. Végül zárult a nap két pályázatos munkacsoport-megbeszéléssel. Tetszik.
Ahogy tetszett az elmúlt hétvége is. Újpesten voltunk családdal ifjúsági napon – mintha álmomban jártam volna ott korábban, mindig olyan érzésem van. Nagyon sok kedves ismerőssel és kevésbé ismerőssel találkoztunk, felfrissültek gyermekkorom emlékei. Vasárnap a Rózsakerti Gyülekezetbe mentünk (lenyűgöző emberek és épület), Camponában ebédeltünk. Meglátogattam egy Pestre származott kiskőrösi testvért, majd Cinkotán aludtunk. Másnap Gábor bátyáméknál beszélgettük át kis életünket. Tegnap este indultunk haza. Nézem, 100-nál ráz a kocsi, akkor megyek 90-nel. Amikor már 65-nél is szétrázta a fejünk, egy benzinkútnál megnéztem, hátha látok valamit. 3 centis púp, forró gumiabroncs, kilógó drótok. Gyors csere után irány haza. Nagy kegyelem, hogy nem lett baj, sőt már ősszel is jártunk így. Szóval van kegyelem, sok minden jól alakul, hála Istennek. Megerősödik bennem, hogy Ő az első, aztán sok jó igyekezet meg ötlet jöhet. De nélküle nincs semmi, egy nagy kudarc, görcsölés, önigazság minden. Szóval megadjuk neki a dicsőséget, és nagyon hálásak vagyunk!
Végül a kép: lassan 10 év ittlét után Ökördire is kijutottunk, most kezdjük felfedezni, nagyon klassz hely.

Újra kezdés

Derű

Hát akkor most értek véget az ünnepek. Körülbelül december elejétől mostanáig tartott az a pörgős időszak, amit karácsonyi-újévi ünnepkörnek nevezünk, melytől egy derűs képpel búcsúzunk (egri várjelmez). Sok élményünk volt ebben az időszakban: áldott istentiszteletek, alkalmak, sok találkozás, némi idő családunknál. De nem baj, hogy most már kezdődik az új. Éppen tegnap osztottuk be lelkésztársaimmal az imaheti alkalmakat. Az idei naptár amúgy még meglehetősen üres, de majd kitelik programokkal, emiatt nem izgulok. Most jobban van időm látogatásra, így nyakamba is vettem a várost az elmúlt napokban, és ezt fogom folytatni is. Vannak, akiknél már régen voltam: előtérben voltak azok, akikkel történt valami rendkívüli (jó vagy rossz) esemény, vagy aktív szolgálatuk miatt többet egyeztettünk. Most az év eleje azonban hangsúlyváltás, kezdem elölről a gyülekezeti családok látogatását – sokadszor. Elvégre nem programszervező vagyok, hanem lelkipásztor, próbálom így beosztani időm. Az igehirdetéseket is fókuszba vettem, keresem, min lehet változtatnom. Érzékelek igényt az írásmagyarázati jellegű igehirdetésekre, de nem akarom feladni a tematikus és életközeli tanítási módot sem. Többet csendesedek el, bízom Isten kezébe ezeket a kérdéseket, de mindent, Ágotával közösen. Tapasztaljuk erre Isten válaszát, kegyelmét, hiányosságainkat kiegészítő áldásait.
Próbálok fogyni, illetve valamennyit sportolni, csak hogy meg ne ártson  testi-lelki fittségemre való tekintettel. Mindezt azért, hogy se kimerültnek, túlterheltnek, sem pedig tétlennek ne tűnjön életem. Utóbbival kapcsolatban fontos igém ez: „Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok. Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: ördög van benne. Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.” (Lk 7, 31-35) Tehát Isten véleménye a legfontosabb. Sokat jelent ebben a kérdéskörben a János ev. 7. része is. Jézus a körülötte lévő véleménykavalkádból kikiált: „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.” (Jn 7, 24) Ezzel várom mérni és mérettetni a következő esztendőben.
Áldott időket kívánok neked is, kedves olvasóm, testvérem, köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel :)

33 év

Ősz :)

Megkímélem a kedves olvasót attól, hogy összefoglaljam az elmúlt 33 évet. De egy bizonyos: eltelt. És cseppet sem bánom, hogy ez így van. Örülök, hogy nem kell előről kezdeni, bár több dolgot másképp csinálnék. Többet tennék bizonyságot, többet kockáztatnék, tudnám, kit, mikor és hogyan kell megvédenem. Isten azonban a jövőmbe mutat. Bűnbánattal tekintek vissza, és örömmel előre. Változtattam az elmúlt időben pár dolgon. Kevesebbet eszek, többet sportolok, többet tartok csendességet. Többet beszélek konkrétan Jézusról és a megtérésről, keresem az ilyen helyzeteket. Bátrabb vagyok a szólásban, ha Istenről vagy emberekről van szó (elsősorban szemtől szemben értem). Ugyanakkor érzem, hogy még sok idő kell ahhoz, hogy igazán érett, kiforrott legyek minden területen. Találkoztam mostanában többekkel, akik példák előttem (Révész Árpád, dr. Kovács Géza, Macher Tivadar) – szeretnék olyan letisztultan, szilárdan gondolkodni, hinni, megszólalni, mint ők.
Isten mostanában nagyon konkrét helyzetekkel ajándékoz meg, hogy segítsen nekem mindezekben – és remélem, beszélgetőtársaimnak is. Az elmúlt két hónapban majd’ 10 ember megtérésében adott Isten feladatot. Ott van bennem az el nem végzett és el nem végezhető feladat súlya, de Isten kegyelmében bízva gondolok ezekre az emberekre.
Nagy támaszom Ágota, aki segít a törekvők óráit megtartani, a nőtestvérek lelkigondozásában, és persze itthon is, a sulija mellett. Nagyon örülök, hogy majdnem mindenhová eljön, illetve eljönnek velem, ez sok erőt ad. Várjuk az ünnepeket, rendkívül sűrű programokban vagyunk már hetek óta, és ez csak fokozódik. De érezzük Isten áldó jelenlétét, és hisszük, hogy nagy csodákat készít az előttünk álló időkre.

Tartalom átvétel